Dömsöd Nagyközség hivatalos oldala

Búcsú Katus Lajosné Erzsikétől...

gyászlobogó

Kollégaként nehéz most bármit is mondani. Hirtelen halála híre 2017. május 24-én megrendített mindannyiunkat! Szokatlan, szomorú kép fogadta az Óvodába érkezőket: fekete zászló lengett az Óvoda homlokzatán. A Községházán is a fekete zászló hirdette,
Valaki örökre elment közülünk!

Mi természetesen a család és a barátok után következünk. De általában életünk egy meghatározó részét a kollégák között töltjük. Próbáljuk magunkat ettől a ténytől függetleníteni, de látnunk kell, hogy ez nem megy. Ahhoz, hogy ezt érezzük, tudnunk kell, hogy részben itt teljesítjük ki magunkat. És tudnunk kell, hogy ezt Erzsó is így érezte. Második otthona volt a munkahelye, jól érezte magát közöttünk és a gyermekek között.

Nehéz szavakat találni egy kolléga végső búcsúja alkalmával, nehéz feladat méltó módon elbúcsúztatni. Születésnapja alkalmából készültem a köszöntésére: június 15-én lett volna 64 éves. Nem gondoltam, hogy utolsó találkozásunk volt a közelmúltban, amikor a férje sírjához igyekezett, melyet rendszeresen ápolt. A nyugdíj mellett sokat dolgozott, gyűjtögetett, hogy sírkövet készíttessen.

1992. március 16-tól nyugdíjazásáig 2011. szeptember 11-ig az óvodában dolgozott dajkaként. 42 éves szolgálati idővel szerezte meg a nyugdíjjogosultságot.

Szerette a munkáját, a hivatásával járó kihívásoktól nem riadt vissza. 2001-ben dajka szakképesítést szerzett. 2004-ben részt vett a minőségbiztosítási minimumtanfolyamon is.  A továbbképzéseknek is köszönhető, hogy szakmailag elméletben is bővítette tudását.

Volt egy időszak, amikor az egészségéért kellett aggódnunk, de szerencsére akkor a szívósságával legyőzte a betegséget és újra teljes értékűen tudott még dolgozni, testvéreit segíteni.

Kinek Erzsike néni, kinek Erzsó, kinek Böbi az óvodában eltöltött közel két évtized alatt jelentősen hozzájárult az intézmény szakmai céljainak érvényesüléséhez és külső megítéléséhez. Az általa „kinevelt” fiatal kollégák a szakmai kérdéseken túlmenően is sokat tanulhattak Tőle.

Nem csak a pályakezdő fiatalok, hanem a tapasztaltabb kollégák is mesterüknek tekintették. Személyisége, a gyermekek, a szakma iránti tisztelete, elhivatottsága mindannyiunk számára példaértékű volt. Ezt bizonyította akkor is, amikor a nyugdíjba vonulását tervezte, hiszen nem hagyta el évközben a gyermekeket, nem hagyta magára az óvodapedagógusokat. Szerettük, mert egyenes és közvetlen, melegszívű és önzetlen volt. Tudása és rendíthetetlen tisztessége révén vitathatatlan tekintélyt szerzett magának. Szelíd természete, segítőkészsége miatt egyedülálló szeretet övezte kollégái körében.

Férje halála után aggódtunk, hogy képes lesz-e egy ilyen veszteség után az életét újra rendezni. Azt láttuk, hogy gyermekei és unokái, testvérei, valamint szomszédja/egykori dajkatársa segítségével ez menni fog. Sok nehéz feladaton közösen jutottunk túl, de ami a lényeg, mindig nagy büszkeséggel mesélt gyermekei sikereiről és az unokák nyújtotta örömökről.

Egész életében szépen élte meg azokat a pillanatokat, amelyek megadattak neki. Derűs, mosolygós, életvidám természetének kisugárzását megőrizte munkájának és betegségének legnehezebb napjaiban is.

Közeli munkatársai számára több volt, mint kolléga, személyiségének hiánya fájdalmas űrt hagyott. Osztozunk a család mély fájdalmában, gyászában, melyet szerettük elvesztése okozott. Nyugodjon békében!

A Dömsödi Nagyközségi Óvodában dolgozó kollégák nevében:

                                                                                                                          Orosz Lajosné
                                                                                                                          intézményvezető