Dömsöd Nagyközség hivatalos oldala

Petőfi Sándor: Itt van az ősz

ősz
ősz
ősz

Itt van az ősz, itt van ujra, 

S szép, mint mindig, énnekem. 

Tudja isten, hogy mi okból 

Szeretem? de szeretem. 

 

Kiülök a dombtetőre, 

Innen nézek szerteszét, 

S hallgatom a fák lehulló 

Levelének lágy neszét. 

 

Mosolyogva néz a földre 

A szelíd nap sugara, 

Mint elalvó gyermekére 

Néz a szerető anya. 

 

És valóban ősszel a föld 

Csak elalszik, nem hal meg; 

Szeméből is látszik, hogy csak 

Álmos ő, de nem beteg. 

 

Levetette szép ruháit, 

Csendesen levetkezett; 

Majd felöltözik, ha virrad 

Reggele, a kikelet. 

Aludjál hát, szép természet, 

Csak aludjál reggelig, 

S álmodj olyakat, amikben 

Legnagyobb kedved telik. 

 

Én ujjam hegyével halkan 

Lantomat megpenditem, 

Altató dalod gyanánt zeng 

Méla csendes énekem. - 

 

Kedvesem, te űlj le mellém, 

Ülj itt addig szótlanúl, 

Míg dalom, mint tó fölött a 

Suttogó szél, elvonúl. 

 

Ha megcsókolsz, ajkaimra 

Ajkadat szép lassan tedd, 

Föl ne keltsük álmából a 

Szendergő természetet. 

 

 Erdőd, 1848. november 17-20. 

 

Kluch Rózsa Nagyközségi Könyvtárban a vers felolvasása után a gyerekek illusztrációként készítették az alábbi rajzokat