A dömsödiek orgonaépítésükkel Istenükhöz és népükhöz való hűségükről és áldozatkészségükről tettek bizonyságot csupán 50 évvel a templomépítés után. Mindezt olyan igényességgel tették, hogy gazdagították vele a késői utódokat, így minket is.
A dömsödi református egyházközség keletkezését a korabeli források alapján 1558-ra tehetjük. A jelenlegi temploma a harmadik lehet, amelyet a régi templom mellé kezdtek el építeni 1774-ben, és alig másfél évvel később 1775 advent első vasárnapján szentelték fel. A copf és barokk stílusban épült templomban 875 ülőhely van és 1967 óta műemlék.
A dömsödiek az országban elsők között voltak, akik orgonát építtettek református templomukba. Az egyházközség elöljárói 1824. június 13-án „az orgona csináltatásról való tanácskozás végett” gyűlést tartottak. Ez ügyben megkeresték Pesten Petter Ignácz „orgonacsinálót”, akit egy vasárnapi istentiszteletre elhívtak. E látogatás során a mester, látva a templom nagyságát és hallva a gyülekezet énekét, 8 változatú orgonát javasolt. Július 8-án Nemzetes Magyar László nótárius és Sass József curátor Pesten felkereste Petter Ignáczot „contractus kötés végett”. A szerződésben rögzítették, hogy az orgona 8 mutációs, hosszú oktávos, pedálos legyen. Minden hozzá tartozó anyagot a mester ad, két esztendeig jót áll, az orgonát az ekklésia hozza haza, és a közeledő Szent Mihály napra a mester felállítja. Az orgona 1824. november 19-én érkezett meg, és a felállítással december 11-én végzett az építő.
Azóta az orgona több alkalommal is felújításra került. 1945 tavaszán közel 3000 hadifoglyot zsúfoltak be a templomba, ami nagy kárt tett a berendezésben. Az orgonát szétszedték, sípjait kidobálták, mert még az orgonában is aludtak katonák. Utána megpróbálták eredeti állapotát helyreállítani.
Az idősebb férfiak még emlékeznek rá, milyen élmény volt taposni a nagy fújtatót, mely a levegőt biztosította az orgona számára. Ma ez már elektromos motorral működik.
Az egymanuálos, nyolc regiszteres orgona ma is hűségesen kíséri a gyülekezet éneklését.