Dömsöd település talán egyetlen olyan ma is élő hagyománya a szüreti mulatság, mely évtizedek óta megmozgatja az itt élő embereket. Számos elbeszélt történet, fotográfia tanúsítja mindezt. Szeretnénk ezt az ősök által reánk maradt hagyatékot megőrizni és tovább adni az eljövendő generációknak. Ezért tartom, tartjuk mi dömsödiek fontosnak, hogy a helyi értéktárba felvétessen!
Klasszikus értelemben, a munkához köthető népszokások egyike, a szüreti mulatság. Vidám tréfálkozásokkal, énekes-táncos mulatozással zárul a szőlő betakarításának munka folyamata. A szőlőnek mint gyümölcsnek, és mint a nemes ital –a bor- alapanyagának, mindig nagy jelentősséget tulajdonítottak az irodalomban, a művészetben. A gazdaember is hasonlóképp presztízsnek tekintette, hogy saját termelésű borával kínálhassa meg vendégét. A jó termőtalajon érlelt szőlő bora pedig értékes kereskedelmi árucikk.
Dömsödön és környékén a múlt században jelentős szőlőültetvények húzódtak a falvak határában. A betakarítás, kalákában történt. Fiatalok, idősek, asszonyok és férfiak, rokonok, szomszédok közösen végezték s közben énekeltek, nótáztak, kitárgyalták a család s a falu dolgait. Miután a szőlőskertekből betakarításra került a szőlő, a településen mulatságot rendeztek, melyre a kisbíró hívogatott. Egy 1923-ból való hívogató szövege, melyet Kunszentmiklóson Szvitek János nyomdájában nyomtak:
„Meghívó.
A dömsödi iparos ifjuság 1923. szeptember 9-én az Iparoskör helyiségében, az iparoskör javára, tánc és egyéb bohóságokkal egybekötött SZÜRETI CÉCÓT rendez, melyre a t. címet és b. családját tisztelettel meghívja az Ifjuság.
Adatik tudtára országnak világnak
Különösen pedig az ifjuságnak
Hogy mer az idén az szilogférög bogár
Nem ötte a szöllött, nem maradt a kopár
Mög maradt gyümölcse, mög maradt a fája,
(Bár sose vesznék ki az nemes indája).
Hogy ezen esztendőt még mögemlögessük
Búnkat, gondjainkat eme napra elvetjük
Ezen az egy napon elvetjük a béklyót
Csinálunk egy olyan nagy szüreti cécót
Amilyet még nem látott a világ négy fája
Nyitva marad rája hét vármegye szája.
Gyüjjék hát mindenki: apja, anyja, lánya
Aki otthon marad csípje meg a kánya.
Lösz itt mindönféle bémutatvány, szerpentin, konfenctin, „A magyarok begyüvetele” mög must árverezés, má ugy amerikai formába, vagy ahogy kinek kinek teccik. A nótárius bíró mög az kis bíró is ott lössz pereputtyostul.
A fővonulást mög kezdjük d.u. 4 órakó. A csőszlányokat mög a boroshordókat 8 czímörös ökör viszi, oszt hogy az egész cécó né mönnyön olyan csöndbe, a rezes banda is mög mutatja, hogy tud é rezeni.
Azé nem muszáj e gyünyi este 6 óránál előbb, mer’ a tánczot ugy is csak 7-t kó kezgyük mög; a zenét égy esőrendű zenekar húzza jó a tapunk alá.
Tudnivalók
A lugast mindönki dézsmálhatja kénye-kedve szerint, de ha mögfogják, a rája kivetött büntetést köteles mögfizetni. Lopni muszáj; aki lop, az fizet, aki nem lop az is fizet.
Tekintettel a nemes célra, szőlő, alma, körte és egyéb gyümölcs adományokat az iparoskör szolgájánál vasárnap reggelig a legnagyobb köszönet mellett elfogadunk.”
Az 1930-as 40-es, 50-es években (idősebbek elmondása szerint): kora reggel díszítették fel a kocsikat, bár voltak akik több napot is szántak erre a feladatra. Természetes anyagokat használtak, mint tölgyfalevelet, szőlőindát, kukoricacsuhé-t, almát, szőlőt.
A fölvonuláson elöl mentek a csikós legények, karikással nagyokat durrogtatva, majd ezt követte a bíró hintaja. Olykor 10-15 kocsin is ültek a csőszleányok és legények, legvégül pedig az ökrös szekér ment. Ezen volt a hordó és ezen ültek a csikós legények párjai. A menet ahogy körbe haladt a településen a bámészkodóktól gyűjtögették a hordóba a bort, amit aztán este a bálban közösen fogyasztottak el. A menetben mindig volt cigányasszony, aki jósolt a bámészkodó közönségnek.
A báli terem feldíszítése is gondos kezek feladata volt. Zöld ágakat, gyümölcsöket, finomságokat függesztettek fel olyan magasságban, hogy az elérhető legyen. Ez jelképezte a szőlőskertet. Az esti bálban aztán lehetett „lopkodni”, de ha a csőszök észrevették, akkor a bíró elé citálták a „tolvajt” s annak ki kellett fizetni a kárt.
A szüreti felvonulás és mulatság akkor is és ma is részben „mustra”. A falu fiataljai vonulnak végig a településen népviseletbe öltözve. Igazán pompás látvány, magával ragadó élmény!
Napjainkban átalakulóban van a szüreti felvonulás és a mulatság. Mindazok ellenére, hogy az ültetvények száma megcsappant korszerű gépekkel szüretelnek, a munka zárásaként a felvonulás és a mulatság, mint hagyomány megmaradt s akik részt vállalnak benne, ők a hagyomány őrzői.
Az egész rendezvény „összeszervezése” nagy feladat. A csősz fiúk és leányok toborzása, ruháinak kölcsönzése, a csikósok, kocsisok toborzása a terem a kocsik díszítése, az egyes állomásokon a szórakoztatás, a borral, zsíros kenyérrel való kínálgatás mind-mind a szervező feladata.
A menet sorrendje megmaradt.
A cigánylányok még kivetik a szerencsét, de gyakran dobálnak aprócukrot a bámészkodók közé.
Dömsödön zenés-dalos műsorokkal, „szüret szépe” választással igyekeznek a szervezők vonzó programot nyújtani az érdeklődőknek.
A szokások, a hagyományok így változnak észrevétlenül, az adott korszak igényeihez igazodva.
Mindazonáltal a szüreti felvonulás és a szüreti mulatság ma is igazi attrakció, maradandó élménnyel gazdagodik általa a résztvevő és a szemlélő egyaránt.