Dömsöd Nagyközség hivatalos oldala

Szabadság, vagy inkább deviáns viselkedés?

Dömsöd sportpálya - megrongált kerítés

avagy: gondolatok a sportpálya mellől

A probléma már fennáll egy ideje, de van egy pont, amikor már átlépi azt a lélektani határt, ami után már nem elég a felszín alatt foglalkozni vele.

Tényszerűen és tárgyilagosan. Az önkormányzat tulajdonában van két sportpálya, ami kimondottan az egyesületi keretek között sportoló gyermekek, fiatalok és felnőttek részére, sportesemények rendezése céljából vannak fenntartva. Mind az egyesületek, mind az önkormányzat pénzt és energiát fordít arra, hogy ezek a pályák az ésszerűség határán belül fejlődjenek. Ez azt is jelenti, hogy ez a két pálya nem használható szabadon, hanem csak az önkormányzat és az egyesületek által meghatározott rend szerint, ezzel is védve a létesítmények épségét.

Sajnos ezt nem mindenki tiszteli, és főként egyes fiatalok, ha úgy támad kedvük a kerítést is szétvágva, szétfeszítve jutnak be oda, és okoznak kárt. Több alkalommal is próbáltak beszélni velük, hogy ezt ne tegyék, de jól érzékelhetően nem érdekli őket a szép szó, és nagyon nem tartanak még a rendőrséggel való fenyegetéstől sem. Sajnos ráadásul nem csak 1-2 fiatalról van szó.

De ez nem csak elszigetelt jelenség, mert egyre többször találkozhat hasonlóval az ember a mindennapok során. A gyerekekkel és fiatalokkal való bánásmód, vagy annak hiánya olyan jelenségeket szül, amelyek egy normális társadalomban nem megengedhetőek. Sokakkal beszélgetünk egy ideje a témáról, és nem csak az én véleményem az, hogy ennek sok felelőse van, kezdve a családoktól, ahol a helyes értékrend átadása elsődlegesen kellene, hogy megtörténjen. Hibás a felnőtt társadalom akkor, amikor becsukja a szemét a problémák előtt, és enged az inkább hangos, mint helyes szólamoknak. Amikor a szabályokat ellenségképnek tekintik, pusztán a szabadság ellenpólusának, akkor semmi mást nem tesznek, mint elfogadhatóvá teszik a deviáns viselkedést. Helyesen a szabályok csak azért állítanak fel korlátokat, hogy a szabadságot biztosítsák, hogy az ne csak az erősek, a mások fölé kerekedők kiváltsága legyen.

Ezekből születnek többek között azok is, amikor fiatal gyerekek a köztulajdont védő és gondozó felnőttet semmibe veszik. Mikor és miért veszett ki ennyire a tisztelet? Ha már kiveszett, akkor mit teszünk mi mindannyian azért, hogy ez ne így legyen? Folytatódik-e a félreállás, félrenézés, vagy normális keretek között egymásért is kiállunk? Egyáltalán hajlandóak vagyunk mi is tenni a változásért vagy csak várjuk, hogy majd valaki csodát tesz? Ha ma itt tart a világ, akkor ennek hatására hol tart majd 10-15 év múlva? Akarni fogjuk-e, hogy az a világ beköszöntsön?

Ezek csak gondolatébresztő kérdések, amelyek messzebbre is visznek a sportpályától. A válaszokat viszont közösen kellene megtalálnunk.

Dr. Bencze Zoltán jegyző