Bár egyre inkább körvonalazódni látszik a jelenlegi szabályozás módosításának továbbá a szankciómentes engedélyeztetést lehetővé tevő határidő meghosszabbítása, azért nem árt áttekinteni, hogy ha mégsem változna a helyzet, pontosan mivel kell számolnunk.
Felvetődött pár gyakorlati kérdés, amelyek megválaszolására az alábbiakban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara segítségével vállalkozunk.
Fennmaradási engedélyt kell kérni a Vízgazdálkodási törvény (Továbbiakban: Vgtv). hatályba lépése (1996. január 1.) előtt létesített kútra is? (Pl. a 100 éves, ásott kútra is engedélyt kell kérni?)
A Vgtv. 29. § (3) bekezdése alapján, ha a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása jogerős hatósági engedély nélkül, vagy a jogerős hatósági engedélytől eltérően történt, a hatóság a vízilétesítmény megvizsgálása után a létesítő részére a fennmaradási engedélyt utólag megadhatja az eset összes körülményeire is figyelemmel, amennyiben a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása megfelel az (1) bekezdésben foglaltaknak. A Vgtv. 29. § (3) bekezdésében a fennmaradási engedélyhez kötött vízgazdálkodási bírság a szankciós jelleget igazolja. Ennek következtében mindazon kutakra, amelyek létesítésekor jogszabály kötelezően nem írta elő engedély meglétét (jogszerűen létesültek engedély nélkül), nem alkalmazható a fennmaradási engedély, hanem üzemeltetési engedélyt kell adni. Annak érdekében, hogy egyértelműen eldönthető legyen, az üzemeltetési engedély vagy a fennmaradási engedély kiadása szükséges-e, vizsgálni kell a kút létesítésének időpontjában hatályos törvényi előírásokat.
A vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikk értelmében az élet rendes szükségletére vizet szolgáltató kutakat saját birtokán mindenki szabadon építhet. A törvénycikket a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 1965. július 1. napjával hatályon kívül helyezte. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtására kiadott 32/1964. (XII. 13.)Korm. rendelet (továbbiakban: Vtv.-vhR.) értelmében 1992. február 15. napjáig az egy ingatlan határán belüli ásott kút megépítéséhez, átalakításához csak akkor nem szükséges vízjogi létesítési engedély, ha
- a) annak mélysége az első vízadó réteget követő záróréteget nem haladja meg;
- b) élővízfolyás, csatorna vagy állóvíz medrétől legalább húsz méter, a környezetükre szennyező hatású építményektől (pl. istálló, ól), az egyéb kutaktól, épületektől és a telek határaitól pedig az erre vonatkozó építési előírásokban meghatározott távolságban van;
- c) a víz kiemelése kézi erővel vagy olyan gépi berendezéssel történik, amelynek teljesítőképessége nem haladja meg a háztartás (háztáji gazdaság) indokolt vízszükségletének kielégítéséhez szükséges mértéket.
A fúrt kutak építésére vonatkozóan már 1960-tól a 34/1960. (V. É. 17) számú OVF főigazgatói utasítás rendelkezett. Ez az 1960. augusztus 8-án életbe lépő utasítás, amelynek 4. § (1) bekezdése szerint „az építtető (beruházó) a kút létesítéséhez, vagy felújításához, amelynek során a vízbeszerzés az eredetileg bekapcsolt vízadó réteg helyett más vízadó rétegből vagy vízadó szintből történik, vízjogi engedélyt köteles kérni” azonban a 10 méternél sekélyebb, illetve kézi kiemelésű vagy 1,5 LE alatti teljesítményű szivattyúval működtetett, kizárólag háztartási célokra használatos kutakra nem vonatkozott. Ebből fakadóan ezek a házi vízellátó kutak 1960. augusztus 8. napjától bizonyosan továbbra is engedély nélkül voltak létesíthetők.
- február 15. napján hatályba lépő módosítása alapján a Vtv.-vhR. 61. § (1) bekezdése értelmében a jegyző engedélye szükséges az olyan kút (akár ásott, akár fúrt kút) létesítéséhez, használatbavételéhez és megszüntetéséhez, amely a létesítő háztartásának (házi vízszükségletének) napi 1,5 m3 mennyiségig terjedő kielégítését szolgálja, továbbá, – a parti szűrésű, karszt és rétegvízkészlet igénybevétele vagy érintése nélkül – kizárólag a talajvíz felhasználását biztosítja.
Összességében, a jegyzői engedélyezés alá tartozó kutakra vonatkozóan megállapítható, hogy
- a) 1992. február 15. napja után létesült minden kútra (ásott és fúrt kútra egyaránt) vízjogi létesítési engedélyt kellett volna kérni, és ennek következtében most fennmaradási engedély adható ki.
- b) 1992. február 15. napja előtt létesült kutak esetében
- arra az ásott kútra, amely a jogszabályok értelmében (mélységének és elhelyezkedésének függvényében) jogszerűen létesült engedély nélkül, üzemeltetési engedélyt kell adni,
· arra az ásott kútra, amelyre létesítésének időpontjában (mélységének és elhelyezkedésének függvényében) engedélyt kellett volna kérni, fennmaradási engedélyt kell adni,
· minden fúrt kútra üzemeltetési engedélyt kell adni.
A 72/1996 Korm. r. 24. § (3) bekezdés c) pontjában foglalt illetékes vízügyi hatóság szakértőként való bevonásáról az eljáró hatóság gondoskodik, vagy az ügyfélnek kell megkeresnie a vízügyi hatóságot?
A 72/1996. (V. 22.) Korm. r. 24. § (3) bekezdés szóhasználata – miszerint a „(1) bekezdés a) pontjában megjelölt kút engedélyezésének feltétele…” – alapvetően arra utal, hogy az eljáró jegyzőnek, mint engedélyező hatóságnak a feladata a vízügyi hatóság bevonása.
Jogszabály meghatározza-e a gazdasági célú vízigény fogalmát? Ingatlanon belüli öntözés, állattartás vízigénye a fogalomba minden esetben bele tartozik-e?
A jegyző vagy a területi vízügyi hatóság által kiadandó engedély megkülönböztetése szempontjából jogszabály a fogalmat nem határozza meg. Gazdasági célú vízigénynek minősül minden, a háztartási igénytől eltérő, azt meghaladó vízigény. A gazdasági cél nem azonos fogalom a mezőgazdasági céllal. A gazdasági célú vízigénybe beletartozhat a locsolás, állattartás is, amennyiben ezzel az engedélyes nem a saját háztartási igényeit elégíti ki, azaz a víz használatával gazdasági haszonnal járó tevékenységet végez. Például egy őstermelő által folytatott piaci termelő tevékenységhez tartozó (amely tevékenységért területalapú támogatást is kap a gazdálkodó) vízigény már nem háztartási vízigény. Ugyanígy gazdasági célú vízigénynek számít egy ingatlanon belül – egy másik példával szemléltetve – egy kis autómosó üzem üzemeltetéséhez szükséges vízmennyiség akkor is, ha 500 m3 /év küszöb alatt marad a vízfelhasználás.
Mindezek mellett továbbra is hangsúlyozni szeretnénk, hogy mielőtt bárki jelentős költséggel járó tervdokumentációt megrendelésébe fogna pár hete még várjon, mivel egyre inkább lehetségesnek tűnik a szabályok módosítása.
Ezt támasztja alá Dr. Bándi Gyulának a jövő nemzedékek szószólójának nyilatkozata is, amit az Alapvető Jogok Biztosának Hivatal tett közzé.
A jövő nemzedékek szószólója Bándi Gyula felkéri a kormányt és az Országgyűlést, hogy a jogbiztonság érvényesülése érdekében haladéktalanul intézkedjen az engedély nélkül létesített kutak bírságmentes engedélyeztetési határidejének ésszerű mértékű meghosszabbításáról.
Amikor Bándi Gyula a nemzeti vízvagyon megóvása érdekében felemelte a szavát a kutak létesítését engedély és bejelentés nélkül lehetővé tevő vízgazdálkodási törvénymódosítással szemben, egyben hangsúlyozta azt is, hogy célja nem a vízhasználók és az öntözés ellehetetlenítése, vagy számukra nehezen teljesíthető kötelezettségek előírása, hanem a vízkinccsel való tudatos, a jövő nemzedékek érdekeivel is számoló, felelős gazdálkodás lehetővé tétele. A jövő nemzedékek szószólója ezért üdvözölte az Alkotmánybíróság határozatát, amely alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette az elfogadott, de ki még nem hirdetett törvénymódosítást. Az Alkotmánybíróság döntése azonban azzal a nem kívánt mellékhatással is járt, hogy megmaradt az a korábbi jogi helyzet, amely a kutak legalizálását csak 2018 év végéig teszi lehetővé.
A jogbiztonság fontos eleme, hogy az állampolgárokra és gazdálkodókra csak reális, teljesíthető határidővel lehet kötelezettséget róni. Ők a törvényalkotást övező viták alapján joggal számíthattak a kutak fennmaradásának engedélyeztetésére vonatkozó határidő akár jelentős meghosszabbítására. A törvény megsemmisítése után erre azonban csak pár hónapjuk maradt, aminek jelentős része már le is telt.
A szószóló már korábban rámutatott: semmi sem kényszeríti az államot, hogy vízvédelmi terheit áthárítsa az állampolgárokra. A cél a vízvagyon és használatának pontos ismerete és nyomon követhetősége, de nem ellehetetleníteni kell a jogkövetés útjára térni kívánó kúthasználókat, hanem tiszta helyzet kialakításával a megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez jutást kell hosszú távon garantálni. A szankciók helyett az átlagpolgár számára teljesíthető mértékű adminisztratív és pénzügyi terhekkel járó eljárásokat kell kidolgozni, amelyek jogkövetésre ösztönöznek. Csak ez teszi lehetővé egy átfogó kútkataszter létrehozását, amely a felelős állami vízgazdálkodás alapfeltétele.
(A közlemény eredeti szövege elérhető itt: AJBH közlemény)