A sokadik blogbejegyzésemet teszem, de még nem fordult elő, hogy más valaki írásával "ékeskedem"! Most megteszem, mert Szabó Andrea képviselő asszony írásával nem nehéz azonosulnom, számomra is elgondolkodtató!
„Szerezni bölcsességet…”
„ Az igaznak elméje meggondolja mit szóljon,
az istentelenek szája pedig ontja a gonoszt”
(Péld. 15.28)
?
Elgondolkodtam azon, ha megkérdeznénk az embereket, mit tartanak az életben a legfontosabb elérendő célnak, vajon mit válaszolnának?
Biztos egzisztenciát, anyagi javakat, egészséget, stabil munkahelyet és meleg családot. Sikert a munkában, a karrierben, a magánéletben. Érvényesülést minden erőből.
Az önkormányzati választások okozta feszültség megmozgatta a falut. Ki így, ki úgy próbálta érvényre juttatni véleményét. A jelöltek próbáltak minden fórumot megragadni, hogy a falu köztudatában elfoglalják a főszereplőnek járó helyet.
A kampány mindig lázassá és parttalanná válik az utolsó napokban. Elfogy a tolerancia, szem elől vesztődik a cél, elkezdődik egymás tiprása…
Okos találmány a világháló, végtelen lehetőségek tárháza. Egyetlen hátránya, a személyesség hiánya. Virtuálissá válik a közösség, arcok és tekintetek nélküli gépek lesznek a kommunikáció csatornái.
A választási időszak lezárult. Véget értek az önös kampányok.
Lassan elveszíti erejét a virtuális Isten: a „FACE”. Lelkét kilehelve komor ráncokat vetve leenged.
Minket, körön kívül vegetáló képviselőket, akik nem áldoztunk e Mammon oltárán, többször is provokálóan szólítottak meg, hogy kapcsolódjunk be az izgalmas show műsorba.
A magam nevében szólva szükségesnek tartom elmondani, hogy én szeretem eldönteni, mikor és hol szólalok meg. Mivel napjaim nagy részét munkával kell töltenem, az a nagy hátrány ér, hogy nélkülöznöm kell a facebook.com izgalomba verő bilincseit. Ennek folytán rá vagyok utalva a hétköznapi és silány „facet to face” kapcsolatok szabadságára. Sajnos a munka végeztével még nem érnek véget megpróbáltatásaim. Hazaérkezvén vár rám a harmadik műszak, és két mondandóval teli gyermekszerű lény. Néhány lecke kikérdezés, egy kis zsörtölődés és egy húzós zárthelyi. Utam, valahányszor térülök-fordulok, elvisz a számítógép mellett, de valahogy mégis inkább a gyermekszerű lények felé vezet. Így idővel beletörődtem, hogy szinte teljes egészében nélkülöznöm kell a Nagy Testvér minden „ megosztó”, ámde fürkésző tekintetét.
Maradt hát nekem az emberek nyílt tekintete, eleven érzésű arcok és hangok, szavak és mondatok.
Őszintén szólva, így divatja múltan kullogva a sor végén, nem is olyan rossz dolog, ha az ember felesleges szabadidejét munkával tölti.
A munka egészségessé és szelíddé teszi az embert. Megtanít gondolkodni, örülni, akarni. Szabaddá tesz.
A bezártság megkötöz, agresszívvá és támadóvá változtatja az embert.
„Minden munkádból nyereség lesz, de az ajkak beszédéből csak szűkölködés”
A választások okozta érvényesülési láz nálunk is versengéssé vált, és a facebook erre specializálódó közössége utat engedett számos ellenőrizetlen , hamis és másokat sértő információnak.
„Mint aki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete;
azért mielőtt kihatna, hagyd el a versengést!”
(Péld. 17.14.)
Ahol felüti fejét a hamisság, ott a zavar uralkodik!
Elfejtettük , hogy miért vagyunk itt. Dolgozni egymásért, a faluért ahol mindannyian élünk. Ahol rendet szeretnénk, virágokat, járdákat, munkába járó embereket. Jól nevelt, gondolkodó , hittel és erkölccsel bíró gyermekeket.
Ha ilyen faluról álmodunk, mélyen a tükörbe kell néznünk. Mert egy ilyen falunak nem való egy marakodó és egymást pocskondiázó vezető testület!
Nem való szidalmazó nyelv, a másik embert gyalázó, becsmérlő magatartás. Akiket hitre és becsületre akarunk tanítani, azoknak jó példát kell mutatni.
Példát mutatni egymás tiszteletéből, megbecsülésből.
A nyelv bűnei súlyos fekélyeket okozhatnak. Be nem gyógyuló sebeket egymás iránt. Nekünk az egymásnak okozott éktelenkedő sebekkel kell majd ékes dolgokat létrehoznunk!??
Micsoda hát a válasz az első kérdésre?
Mi lehet a legfontosabb dolog, amit életünkben elérhetünk?
Bölcs Salamon a Kr. e. X. században tudta a feleletet:
„A szelíd szív a testnek élete, az irigység pedig a csontoknak rothadása”
Mi emberek, érvényesülni akarunk. Törtetünk makacs céljaink felé, amiről azt hisszük így nevezik: hatalom. Ez a felfuvalkodottság utálatossá teszi az embert.
Amit valójában cselekednünk kell, annak az a neve : szolgálat.
„ Az embernek pedig elméje gondolja meg az ő útját,
de az Úr igazgatja annak járását.”
(Péld. 16.9)
Véget ért a versengés, az emberek döntöttek. Mi megkaptuk a munkát. Lassan kezdhetünk kicsik lenni a felelősség terhétől.
Te pedig testvérem, akit sem munka, sem felelősség, sem számonkérés nem terhel, szeretettel kérlek: mielőtt a billentyűk fölé emeled kezed, keress egy poros Bibliát és olvass el néhány verset a Példabeszédek könyvéből!
Tegyél egy lépést az élet felé!
Szabó Andrea
képviselő
A cikk a Dömsödi Hírnökbe készült! Én kértem meg az Andreát, hogy a blogomba feltehessem!